Belépés ...

A millecentenárium évében kínálkozott a lehetőség arra, hogy - száz év távlatából - megidézzük, számba vegyük az ezeréves történelmi múlt korabeli tudatosodásának, országos ünnepének nemzetteremtő üzenetét, maradandó emlékeinek tudatformáló erejét, továbbélő hatását. Az akkori generációk teljesítményének értékelése, felmutatása, minősítése Tovább ...

• dr. Zagorec-Csuka Judit: Lét és nyelv
  Tovább ...
• doc. dr. Halász Albert: Lendva-vidék néprajza
  Tovább ...
• dr. Halász Albert: Muravidéki Magyar Tudományos Arcképcsarnok
  Tovább ...

	ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK
MÉDIÁK
TÁRSALAPÍTOTT INTÉZETEK

TÖRVÉNYEK Magyarország Szlovénia SZERVEZETTSÉG Szervezettség

MOZAIKOK LENDVA TÖRTÉNETÉBŐL

Múltunk megismeréséhez szükségünk van támpontokra, a fontosabb történelmi események felidézésére. Lendva vonatkozásában könnyű helyzetben vagyunk, ugyanis büszkék lehetünk arra, hogy a város és környéke a neolitikum óta lakott terület.A régészeti leletek alapján arra következtethetünk, hogy Lendva területén már időszámításunk előtt mintegy 2500 esztendővel nagyobb embercsoport élt. Az első lakók feltehetően az indoeurópai népek vándorlása idején érkeztek keletről. A leletek alapján közismert, hogy Lendva szűkebb határában a bronzkor idején két-három településstruktúra létezett. Pannóniát mint provinciát időszámításunk után 14-ben kapcsolták be a római birodalomba. Azóta vezetnek fontos útvonalak e területen keresztül. A római korra vonatkozóan említésre méltó, hogy egy ismeretlen geográfus a környékbeli települések felsorolásánál egy Lygano nevű állomást, katonai erődítmény említett. A helység földrajzi megjelölése alapján elképzelhető, hogy a megnevezés a Lendva- vidéken létező települést jelöli a Borostyánkő-út mentén.

Feltételezhetjük, hogy időszámításunk 6. százada után a mai Lendva-vidékre folyamatosan a többnemzetiségűség volt jellemzőt. Eleinte germán és szláv törzsek érkeztek a vidékre, majd a terület később – peremvidékként – az avarok fennhatósága alá került. A legtöbb történész a 10. század első évtizedeire teszi a Balatontól nyugatra eső terület magyarok általi birtokbavételét. A mai Muravidék tájegységei azonban akkor még nem váltak közvetlenül a magyar államigazgatás részévé, hanem egészen Szent László király koráig a hadászati szempontból fontos védelmi sáv, az ún. gyepű vagy gyepűelve részét alkották. A védelmi övezeten belül Lendva mai kataszteri határában bizonyára létezett település, hiszen jól védett területnek számított a vidék, amelynek egyik oldalon a Lendva-hegyi dombok, délről a Mura folyó, délnyugaton pedig a mocsaras lápvidék biztosította a lakosság védelmét. A térségben jelentős várossá (oppidum) fejlődő település a 14. századra nagymértékben magyar jelleget öltött.

Lendva középkori fejlődése szempontjából meghatározó a korabeli Magyarország egyik legtekintélyesebb főúri családjának, a híres alsólendvai Bánffy családnak a szerepe. Kun László magyar király nem hiteles oklevele szerint Alsólendva és Nemthy (Lenti) várakat a hozzá tartozó hasonnemű városokkal és uradalmakkal együtt István fiának, a néhai Hahold horvátországi bán fiának adományozta. A Hahold nemzetség német eredetű volt, később felvették a Bánffy nevet. A Bánffyak közel 350 éves fennhatósága idején a középkori Lendva elérte fejlődésének csúcspontját. Az előkelő család a nagybirtokosi jogok érvényesítése mellett a mecénás szerepét is ellátta. A Bánffyak oroszlánrészt vállaltak abban a folyamatban, amelyben a viszonylag jellegtelen település a magyarok letelepedésétől kezdődően egészen a 16. század második feléig a tágabb földrajzi terület fontos kereskedelmi és kulturális központjává fejlődött. A család legrangosabb képviselői a magyar hatalmi rendszer legmagasabb tisztségeit is betöltötték. Egyebek mellett örökös zalai főispánok, horvát bánok, magas állami méltóságok voltak (főpohárnok-mester, tárnokmester, ajtónállómester, országbíró, püspök stb.), egy ízben még a nádori címet is viselték.  

Fontos megemlíteni, hogy 1366-ban Alsólendvának a korabeli Buda városával azonos jellegű vásártartási jogot adományozott I. (Nagy) Lajos király. A város önálló bírósággal rendelkezett, amely a civil visszásságok és kisebb perek ügyében járt el a kisiparosok, a kézművesek és a céhek esetében. A városban már viszonylag korán működött alsó tagozatos iskola.

A 15. század elejétől a települést rendszeresen Alsólendvának kezdték nevezni, minden bizonnyal azért is, hogy megkülönböztessék a tőle 45 kilométerrel északnyugatra fekvő Vas megyei Felsőlendvától. A település korábbi középkori névváltozatai közül ezúttal még a következőket említjük: Lindolveschiricun, Lindau, Lyndva, Alsólindva.

A Bánffy család a reformáció terjedésének korában fontos mecénás szerepet töltött be a kultúra terén, hiszen égisze alatt működött a jellegzetes Hoffhalter-féle nyomda, amelyben – Kultsár György prédikátor jóvoltából – három jelentős magyar nyelvű könyvet nyomtattak, tudomásunk szerint legkorábban a mai Szlovénia területén. A Bánffy-udvar a 16. század egyik meghatározó irodalmi és szellemi műhelyének számított a nyugat-pannon térségben, ahol több neves tollforgató megfordult.    

Több forrás alapján állítható, hogy az 1580-as években a török már portyázott Lendván és környékén. A lendvai vár, amely körül addigra már kiépült az új városközpont, Kanizsa eleste után fontos katonai erődítménynek, az első védelmi vonal fontos végvárának számított. A török csapatok támadásai a hódítók szempontjából általában nem vezettek eredményre, a várat nem tudták bevenni. A török behatolások tekintetében az 1603-as esztendő volt a legnehezebb. Két nagyobb támadásról is tudomásunk van ebből az évből. Feltételezik, hogy az első támadást a törökök háromkirályok napján indították, amikor a közel 1000 törökből álló had meg akarta lepni Bánffyt. A támadást a vár védői akkor is visszaverték. A másik, sokkal nagyobb török invázió október 14-én következett be, és rengetek áldozatot követelt. A siker akkor is a védőké, illetve a városé volt. Az elesettek holttestét Bánffy Kristóf, a dinasztiai utolsó jeles férfi tagja, a vár feletti hegyen temettette el. A megtalált csontmaradványok miatt a helyszínt az utókor »Csontos«-nak nevezi.
A Bánffy család kihalása után (1644) a lendvai birtokot leányágon rövid ideig a Nádasdyak örökölték. A Nádasdyak után az alsólendvai uradalom visszaszállt a királyra, majd az Esterházyak tulajdonába került. A virágzó Bánffy-éra után a város és környéke hanyatlásnak indult, mintegy két évszázadig a vidékre általában a visszafejlődés volt jellemző.    

Lendva és vidékének fejlődése a 19. század közepétől kapott ismét jelentősebb lendületet. Említésre méltó, hogy 1846-ban lebontották a leromlott iskola épületét, és a helyére új általános iskolát emeltek. Fontos továbbá, hogy 1835-ben Lendván gyógyszertárat nyitottak. Gyökeres változás az osztrák–magyar kiegyezés után, tehát 1867-től következett be, amikor a polgárság szerepének erősödésével erőteljesen felgyorsult a város fejlődése.
Akkoriban kapott a város főbírói hivatalt, járásbíróságot, földhivatalt és jegyzőséget. A gazdaság fellendülése szempontjából jelentős eseménynek számít, hogy 1873-ban Alsólendván takarékpénztárt nyitottak, ugyanakkor számos egyesület alakult, ami a polgárság erősödő hatását és az életminőség javulását tükrözi. Sok értelmiségi és mesterember költözött a városba, többek között jogászok, tanárok, gazdasági szakemberek, orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és mások, akik saját szakmájuk mellett egyéb igazgatási és közösségi feladatokat is elláttak. A vidék gazdasága szempontjából fontos megemlíteni több ipari létesítmény (malom, téglagyár, textilüzem stb.), különösképpen a Hungária Ernyőgyár létrehozását. A tárgyalt korban jelentős számú zsidó származású kereskedő és iparos költözött a városba, ami a polgári fejlődésnek további lendületet adott. Alsólendván a 19. század 80-as éveitől működött olvasó- és tűzoltóegylet, a filoxéra ellen védekezők egyesülete, továbbá jótékonysági nőegylet, majd később kaszinó, a 19. és a 20. század fordulóján már énekkar, valamint számos sportegyesület is. Érdekességként említjük, hogy a mai Szlovénia területén a legkorábban alapított labdarúgó egyesület az alsólendvai volt. A lendvai polgárság és a térség általános kulturális fejlődése szempontjából fontos volt az 1889 óta hetente megjelenő lap, az Alsólendvai Híradó (bizonyos időszakokban más néven is megjelent).

Az első világháború fordulópontot jelentett a Lendva-vidék életében, a térség 1919-ben az újonnan létrejött délszláv államhoz került. A politikai változásoktól eltekintve, gazdasági szempontból fontos hangsúlyozni, hogy visszaesett az intenzív fejlődési tendencia. A két világháború között – néhány pozitív vállalkozástól eltekintve – a vidékre a zártság és a bizonytalanság volt a jellemző.

A II. világháborút követően nagy a jelentősége a kőolaj- és földgázbányászat felvirágzásának, aminek a szélesebb régió szempontjából is fontos szerepe volt. A 20. század hetvenes éveitől – gazdasági szempontból – kedvezőbb időszak köszöntött a Lendva-vidékre. Ebben az időben létrehoztak néhány jelentősebb ipari létesítményt, és meghatározó infrastrukturális befektetések történtek. A folyamat – kisebb-nagyobb pozitív és negatív kilengéssel – jelenleg is tart. A 20. század nyolcvanas éveiben, még intenzívebben Szlovénia önállósulása után, meghatározó volt több – magyar nemzetiségi és általános jellegű – kulturális intézmény létrehozása, ami révén az ezredfordulóra a kellemes kisváros a szélesebb földrajzi régió egyik meghatározó művelődési központjává fejlődött. 

A lendvai zsidóság és a zsinagóga rövid története

Lendván és a mai Muravidéken a zsidó származású iparosok és kereskedők II. József császár visszavont gazdasági intézkedései után telepedtek le. Az említett közösséghez tartozók kezdetben kézművességgel, a dualizmus korában pedig főképpen kereskedelemmel foglalkoztak. Alsólendván 1896-ban 47 zsidó család élt, mintegy 234 családtaggal, akik nagyobbrészt orvosok, kereskedők, ügyvédek, hivatalnokok voltak. Az I. világháború után, miután a vidéket az új délszláv államhoz csatolták, a legtöbb Lendva környéki zsidó család áttelepült Magyarországra. A II. világháború idején sajnos itt is megkezdődött a zsidók üldözése, és 1944 tavaszán e vidékről 220 zsidót internáltak. Az elhurcoltak közül mindössze 18-an tértek haza. Összegzésképpen fontos megemlíteni, hogy a zsidó származású polgárok jelentős szerepet töltöttek be a magyarságtudat és műveltség megőrzésében, valamint nagymértékben hozzájárultak az ernyőgyár, a kötöde, a téglagyár és a nyomdászat kibontakozáshoz is.
A lendvai izraelita templom ebben a régióban is a zsidóság emlékét őrzi. A zsinagóga a mai napig áll, s a maribori mellett Szlovénia egyetlen ilyen jellegű épülete. Az alsólendvai zsidó hitközség 1837-ben alakult, szertartásait azonban a kezdetben egy bérelt épületben tartotta. A zsinagóga épületében – amely jelenleg kulturális célokat szolgál – egykor 80 ülőhely volt a férfiak részére, a karzaton pedig 60 a nők számára. Ma az épület belső terét csupán hat vájt, korinthoszi oszlopfővel ellátott oszlop díszíti, melyek a karzat tartóoszlopai. Az eredeti felszerelésből csupán az óra maradt meg.
 A mai Szlovénia legnagyobb zsidótemetője a Lendva melletti Hosszúfaluban található. A síremlékek héber feliratúak, és némelyek Jeruzsálem felé vannak fordítva. A temetkezések a hosszúfalui temetőben az 1850-es években kezdődtek. A Lendván élő utolsó zsidó származású polgár 2002-ben hunyt el.


Szent Katalin-plébániatemplom

Lendva határában már a 9. században létezett templom, hiszen a 850-es években Liupram salzburgi érsek által a Mura mentén felszentelt templom egyike a korabeli Lindolveschiricunban, azaz a mai Lendva-vidéken állt. A település templomai a 17. század elejéig feltehetően az egykori városmag terülten épültek, amely Lendva és Hosszúfalu települések találkozásánál, a mai ún. Szent János-városrészbe helyezhető.
A mai Szent Katalin r. k. plébániatemplomot a vár korabeli ura és a templom kegyura, az Eszterházy család egyik nőtagja építtette 1749 és 1751 között. A lendvai plébániakerület az anyakönyveket az egyik feljegyzés szerint 1692-től, a másik szerint 1713-tól vezeti. A templom mai helyén az első szakrális épület a Bánffy Kristóf által 1608-ban építtetett fatemplom volt, amely néhány évtizeddel később egy tűzvész martaléka lett. Azt követően egy másik építmény jött létre, azonban az sem volt hosszú életű. A jelenlegi templom barokk stílusban épült. Belsejét öt, szobrokkal díszített barokk oltár és a templom védőszentjének, Szent Katalinnak a festménye díszíti a főoltár felett. A lendvai plébániatemplom szentély alatti részében épített sírbolt van. Bejáratát 1936-ban, a templom tatarozása alkalmával befalazták. A 80-as évek elején a központi fűtés szerelése alkalmával újból rábukkantak a sírbolt bejáratára, melyet azonban a maribori püspökség utasítása ismételten befalaztak.

A vár

Alsólendva vára a Bánffyak korában a várdomb alatt fekvő várossal jelentős végvári erődítmény volt. Jellegéről, nagyságáról néhány korabeli rézmetszet tanúskodik. Régészeti források és ismert történelmi adatok bizonyítják, hogy a vár már a 13. században létezett, első ura a Bánffy dinasztiát megalapozó III. Hahold volt, aki felvette a Lendvay előnevet.  A Bánffyiak a várat és a Lendva-vidéket a 17. század közepéig birtokolták. Érdekességként említhető, hogy az erődítmény falai között Mátyás király is néhányszor megfordult, valamint ott aludt Hunyadi Mátyás olasz arája, később második felesége Beatrix nápolyi királylány, valamint a király anyja, Szilágyi Erzsébet. A vár, illetve várkastély mai formáját a 18. század közepén kapta, amikor a romos épületet az új tulajdonos, az Esterházy főúri család – hálából – az adományozó Lipót császár, illetve király tiszteletére L-alakú barokk kastéllyá építtette át (az L betű a király kezdőbetűjét jelképezi). Az átépítés alaprajza már a 18. század elején elkészült. Ma a várban a Lendvai Galéria és Múzeum Intézet működik. Az épület különféle kiállításoknak ad helyet, egyebek mellett itt tekinthető meg a Lendva híres szülötte, Zala György szobrászművész tiszteletére berendezett emlékszoba is.



A Szentháromság-kápolna

A Lendva-hegy Csonka-dombnak nevezett részén, a várvédelmet szolgáló egykori katonai erődítmény helyén – hálából a török magyarországi kiűzésének tiszteletére – 1727-28-ban barokk stílusú templomot építettek (a helybeliek az épületet, amelynek a Szentháromság a patrónusa, általában kápolnának nevezik). Az építkezés fő támogatója a Gludovácz család volt. A támogatók sorában említhetjük Hadik Mihály kapitányt is, Hadik Andrásnak, Mária Terézia híres hadvezérének az édesapját, akinek holttestét 1733-ban bekövetkezett halála után a kápolna alatti sírboltban helyezték örök nyugalomra. Később – érdekes események közepette – Hadik Mihály földi maradványait üvegkoporsóba tették, és látványos helyen, a templomhajó kórus alatti részében helyezték el.   A török elleni háborúkban, főleg a történelmi Magyarország déli részén zajló felszabadítási cselekményekben jeleskedő Hadik Mihályról a Lendva-vidéken rengeteg legenda született.
A kápolna melletti temető feltehetően a város legrégebbi rendezett sírkertje.

NÉHÁNY FONTOSABB LENDVAI ÉPÜLET RÖVID ISMERTETŐJE

Az egykori Korona Szálloda, ma Városháza

Az egykori Korona Szálloda épületén egyaránt megtalálhatók a reneszánsz és a barokk építészeti elemek. Az eredetileg jó hírű szálloda ma (2006-tól) városházaként működik. Az épületkomplexum egykori tulajdonosai, az Esterházyak annak középső részét építették, amely vendégházként szolgált. Az Alsólendvai Takarékpénztár az 1891-es sikeres üzleti évet úgy koronázta meg, hogy az épületet megvásárolta, bővítette és jó hírű szállodát nyitott benne.



Laubhaimer Oszkár jegyző villája, ma könyvtár

A neobarokk épületek közé tartozik. 1906-ban épült. Rendkívüli építészeti alkotásról van szó. A ház mozgalmas külsejét a négy saroktorony, a barokk kartus és az épület dekoratív lezárása teszi vonzóvá. Az építmény egészének fontos része az udvarban található kisebb épület, amely egykor a jegyzőség hivatalos helyiségeinek adott helyet, valamint a művészi igénnyel megalkotott udvari kerítés.

Egy szecessziós épület

Jellegzetes szecessziós elemeke találunk a Fő utca 46. sz. alatti házban, melyben egykor a Balkányi Ernő-féle nyomda és papírkereskedés működött. A házat 1907-ben építették Takáts László tervei alapján. A tervező népművészeti díszítőelemeket használ, például a tulipán, a rózsa vagy a szív motívumát. Az épületegyüttes három részre tagolódik.


Az evangélikus templom

Lendván és környékén a 16. században rendkívül erős volt a reformáció hatása. A vidéken több evangélikus gyülekezet működött. A 16. század második felében az alsólendvai Bánffyak is néhány évtizedig e vallás követői voltak. A város első református lelkésze Tőke Ferenc volt, az 1570-es években pedig itt tevékenykedett Kultsár György prédikátor, akinek akkoriban három magyar nyelvű könyve jelent meg a Bánffyak által Alsólendvára meghívott Hoffhalter Rudolf nyomdájában. A szakrális épület létrehozása előtt számos felajánló adományozta vagyona bizonyos részét az evangélikus gyülekezetnek, hogy templomépítés céljából telket vásárolhasson. Az ily módon megvásárolt telken 1906-ban felépült a lelkészlakás. Mellette iskola állt. 1934-ben épült fel az evangélikus templom, melynek Magyarországon, Csorna városban található párja.

Lendvai Kultúrotthon

A Lendvai Kultúrotthon - leginkább színház- és hangversenyteremként emlegetik – terveit Makovecz Imre magyarországi építész készítette. Az alkotó az organikus építészet ismert híve. Ennek alapja a túlnyomórészt természetes anyagok használata, valamint az adott épület és környezetének összhangja. Az építész e stílust követte a lendvai »kulturális szentély« építésénél is. Az épület így magán viseli Makovecz építészetének jellegzetes jegyeit.  Sokak számára talán ellentmondásos, a valóságban azonban rendkívül funkcionális, örökségünkkel átitatott, modern remekmű. A nagy és szakszerűen felszerelt színpad, a gyönyörű terem, a tágas előtér és nem utolsósorban az impozáns külső megjelenítés, mágnesként vonzza a városba látogató vendégeket.



Bánffy Központ

Szerényebb polgári ház a Fő utca 36. sz. alatt, amelynek egyes részeit feltehetően még a 18. század első felében építették. Az épületet az 1887-ben Alsólendvára telepedett tekintélyes ügyvéd, dr. Wollák Adolf vásárolta meg. A II. világháború után állami, illetve önkormányzati tulajdonba került, majd 2004-ben itt hozták létre a Bánffy Központot, amely a régió és a muravidéki magyar közösség fontos kulturális intézménye.



Források:
1. Štefan Galič – Szúnyogh Sándor – Dr.Tomka Miklós: Mesto na razglednicah v letih 1898 do 1945 / Alsólendva képes levelezőlapokon1898-tól 1945-ig
2. Zbirka monografije OBČINA LENDAVA
3. Dolnja Lendava v obdobju meščanstva 1867-1945 / Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945
4. Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig
5. www.terme-lendava.si , www.lendava-turizem.si